Szellem és(vagy) lélek?

A napokban forgattam egy nagyon szép kiállítású, ám tartalmában meglehetősen középszerű könyvet a világ legnagyobb vallásairól. Arra mindenképpen jó volt, hogy ismét felszínre hozza bennem a már oly sokszor nyugtalanító kérdést. Miért olyan fontos a vallás sok embernek és miért teljesen közömbös oly sok másiknak? A vallásban félelmetes mozgósító erő lakozik. Elég csak felnézni a pompás katedrálisokra, vagy szembesülni egyes hívők fanatizmusával. Ésszel felfogni a vallás hatásmechanizmusát éppen úgy képtelenség, mint minden kétséget kizáróan bebizonyítani Isten létezését. A vallást az emberek elsősorban az érzékeik segítségével fogadják be. A hit forrása nem a gondolkodó agy, hanem az ész számára megismerhetetlen ösztönvilág, melynek helyét ki sem lehet jelölni az emberi szervezetben, bár szívesen gondoljuk azt, hogy a szív környékén található. Nem az értelmünk segítségével teszünk szert hitre, hanem a hit befolyásolja gondolkodásunkat. A bonyolult vallási ideológiák az értelem szülöttei, de ez az értelem erős érzelmi befolyás alatt áll. A vallás fő ereje a tömegekre gyakorolt hatásában rejlik. A tömegek pedig semmit sem tudnak kezdeni a zavaros, bonyolult ideológiákkal. A vallás a szívükön keresztül hatol beléjük. Tulajdonképpen szerencsésnek mondható az, aki bensőséges kapcsolatban áll valamilyen vallással és ilyen módon nem csak testét és szellemét, hanem a lelkét is ápolni tudja. Ép testben ép lélek, mondja a közmondás. De ugyanezt jelenti e, ha azt mondom, hogy ép testben ép szellem? Szellem és lélek, ez ugyanaz, vagy két teljesen elkülönülő dolog? Igazi, filozófusoknak való kérdés. Jó néhány híres filozófus munkásságába beleártottam már magam, de a kérdés magabiztos megválaszolásához nem kaptam tőlük egyértelmű segítséget. A filozofálás vajon nem hat a lélekre? Rengeteget foglalkozik a lélek fogalmával, de megragadni nemigen tudja, hatni pedig még kevésbé tud rá, legalábbis nekem úgy tűnik. Persze az is lehet, hogy ha mélyebben merülök el a filozófia világirodalmában, ez a foglalatosság idővel egyfajta spirituális élménnyé válik számomra, olyasfajta élménnyé, mint amelyet a hívő érez egy lelkigyakorlat során. Akikben túlteng a racionális gondolkodás készsége és ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy az élet minden jelenségére ésszerű, logikus magyarázatot találjanak, azoknál előfordulhat, hogy annyira elnyomják érzéseiket, hogy képtelenné válnak a vallási rítusok befogadására és így megfosztják magukat sok szép és felemelő lelki élménytől. Vajon a gondolkodás, a szüntelen töprengés, a nyomában születő felismerések kárpótolni tudják az embert ezekért a veszteségekért? Félek tőle, hogy nem. Most kezdem érezni hiányát a rendszeres lélekápolásnak, valamilyen közösségben megélt spirituális élménynek, amely valamikor tíz éves korom táján abbamaradt és soha többé nem újult fel. De miért maradt abba? Nem igaz, hogy a kommunisták miatt. Nyugodtan járhattam volna tovább is templomba, ahogyan mások tették és ebből semmi súlyosabb hátrányuk nem származott. Azért maradtam el, mert nem hatott rám a szertartás. Nem ragadott meg érzelmileg, nem tudott eljutni a szívemhez. Nem hinném, hogy csak bennem volt a hiba. Azóta több generáció is felnőtt, köztük az én gyermekeim is, akik semmiféle közösségben végzett lelki nevelésben nem részesültek. Úgy vélem, a mai világban a különböző vallások legfőbb vonzereje az egyén számára a közösséghez tartozás élménye. Miközben a fogyasztói társadalom arra ösztönzi az egyént, hogy kitűnjön, elkülönüljön, versengjen, megkülönböztesse magát másoktól, addig a bennünk gyökerezett ősi ösztönök az emberi közösség melege utáni vágyakozást táplálják. A számítógépek által létrehozott virtuális világ főleg a fiatalabb generációknál teljesen háttérbe szorítja a valós emberi kapcsolatokat. Vajon merre haladunk? Az emberek valódi közösségét lassan felváltja a virtuális világban élők sajátos közössége? Vagy bekövetkezik egy robbanás és visszafordulunk a múltba, reneszánszát éli a vallás, a családi hagyományok? Esetleg a kétfajta világ békésen létezni fog egymás mellett és még átjárásra is nyílik lehetőség közöttük? Én ebben az utóbbi változatban reménykedek.