2010. szeptember 30., csütörtök

Már megint menni kell választani?

Ismét ott hemzsegnek az út menti villanyoszlopokon a portrék. Többnyire férfiak, mindenféle korosztályból, harminctól felfelé. Azért akad néhány csinosnak mondható hölgy is. Felületes ránézésre lehetetlen megállapítani pártállásukat. A szocialisták esetében még tüzetesebb tanulmányozás után sem egyértelmű, melyik párt áll a jelölt háta mögött. Nem hinném, hogy kevesen lennénk, akiknek egy kicsit már elege van a választásokból. Miért kell az önkormányzati választásokat néhány hónappal a parlamenti választások után tartani? Miért nem lehet mondjuk a parlamenti választási ciklus félidejében? Abban az esetben sokkal több joggal állíthatnák a politikusok, hogy az eredmények kifejezik a választók véleményét a kormány politikájáról. Egyébként is nehéz józan ésszel belátni, hogy mi köze az önkormányzati munkának a pártokhoz? Az önkormányzat megválasztott tisztségviselőinek az ott élő lakosság érdekeit kell szolgálni pártállástól függetlenül. Az emberi értékek számítanak, meg a jelölt kapcsolata a körzettel. Nem mindegy, hogy lokálpatrióta, vagy életében még nem járt ott. Kis falvakban, ahol mindenki ismer mindenkit, ott nyilván ezek a szempontok érvényesülnek választáskor. Városokban viszont már sokkal nehezebb behatóan megismerni a jelölteket. Ugyan kinek van kedve jelölőgyűlésekre járni, kényes kérdésekkel színvallásra késztetni őket? Választunk hát jobb híján a pártszimpátiánk alapján, bármennyire is értelmetlen. Igaz, gyakran hallani, hogy jobban jár az önkormányzat, ha kormánypárti a vezetője, mert ő könnyebben jut forrásokhoz. Ezzel kapcsolatban szerencsére semmi meggyőző bizonyítékkal nem találkoztam. Hátborzongató lenne olyan világban élni, ahol csak akkor javítják ki az úton a kátyút, vagy újítják fel az óvodát, iskolát, ha a lakosság többsége a kormánypártra szavaz. Teljesen érthető, ha valaki a távolmaradás mellett dönt. Pártállás alapján értelmetlen választani, a nevek viszont semmit sem mondanak. Ám ha mindenki így gondolkodik, akkor mi lesz a demokráciával? A lakosság aktív részvétele alapvető feltétele ennek a társadalmi formának a működéséhez. Aki nem megy el szavazni, az megérdemli, hogy diktatúrában éljen. Bizonyára sokan úgy vélik, többet ér egy jó diktatúra, mint egy impotens demokrácia. A gond csupán az, hogy egy diktatúráról csak később derül ki, hogy tényleg jó e a többségnek. Ha kiderül, hogy egyáltalán nem, akkor sem lehet már tőle egyhamar megszabadulni. Amúgy a történelemben hatalomra jutott diktátorok mind csupa szépet és jót ígértek a népnek. Éppen ezért, bármennyire is elegünk van már a kampányokból, a politikusok mellébeszéléséből, igenis menjünk el szavazni! Keressünk rá a jelöltekre a NET-en és ha jobbat nem tudunk kitalálni, hát válasszunk a fényképük alapján, de mindenképpen válasszunk és erre ösztökéljük családtagjainkat is.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Miklós!
    Már megint szívemből, agyamból beszéltél, köszönöm. Én is így gondolom, csak nem tudom ennyire összefogottan, logikusan, érzékletesen levezetni, hogy az több érzékünkre is hasson. Igen, szavazni kell menni akkor is, amikor az ember nem teljességgel tud egyetlen jelölt mögé sem állni. De akkor is el kell menni, amikor különféle szóbeszédekből, népszerűségi listákról az jön le, hogy már le vannak osztva a lapok. És akkor is el kell menni, ha jó szívvel nincs is kire szavazni. Szavazni nem kötelező. De azt tudnunk kell, hogy ha nem megyünk el szavazni, úgy ráhatásunk sem lehet az eseményekre. Kényelmes ugyanis azt mondani, hogy nincs kire, vagy túl nagy a politikai, médiai túlsúly, egyáltalán nincs értelme. A demokrácia egyik vívmánya, hogy élünk vele és például véleményünket szavazataink formájában juttatjuk kifejezésre. Ha tehetem, mindig elmegyek szavazni. Most is.
    Üdvözlettel:
    Szegő Panni

    VálaszTörlés