Korrupció, enemy no 1?

Le kell győznünk a korrupciót! Ettől hangos manapság a politikai közbeszéd. Olybá tűnhet, a korrupció az egyik fő oka országunk romlásának. Felnyitottam az értelmező szótárt. Korrupció: megvesztegetés, megvesztegethetőség első helyen és általános romlottság, züllött állapotok a közéletben tágabb értelemben. Vannak a korrupciónak tipikus, a médiákban gyakran tárgyalt esetei, de vajon nem korrupció e az is, ha én megegyezek a mesterrel, hogy nem kérek számlát a lakás felújításáért és ő cserében negyedével olcsóbban vállalja a munkát. Nem vesztegettem meg, de valójában megegyeztünk, hogy a közösség kárára jutunk személyes előnyhöz. Én is, ő is kibújunk az adófizetési kötelezettség alól. Szerintem ez is a korrupció egyik formája. Minden olyan tevékenység korrupciónak minősül, ahol a felek saját hasznuk növelése érdekében megegyeznek a közösséget károsító törvénysértésben. Márpedig az adó meg nem fizetése egyértelműen károsítja a közösséget. Vajon amikor elszörnyedve olvassuk, hogy a polgármester vélhetően százmilliókkal rövidítette meg a közösséget, gondolunk e arra, hogy mi is megtettük ezt már kicsiben? Vagy a pár ezer, esetleg százezer forintos korrupció az nem is korrupció? Pedig ilyen apró, megbocsátható korrupciót napjában ezrével követünk el, míg ugye százmilliókat meglehetősen ritkán sikkasztanak. Ha elkezdünk osztani és szorozni, könnyen oda juthatunk, hogy a hétköznapi, úgymond megbocsátható kis korrupciók okozta együttes kár nagyságrendekkel több, mint a ma szenzációszámba menő terézvárosi ingatlan panama vélhetően okozott kára. Erős a gyanúm, hogy csak akkor szűnik majd meg a korrupció, amikor egyetlen mester sem talál olyan kuncsaftot, aki számla nélkül hajlandó munkáját átvenni, amikor egyetlen vevő sem hajlandó vásárláskor eltekinteni a számlától, amikor egyetlen beteg sem dug pénzes borítékot az orvos zsebébe és mindezt azért teszi így, mert jól tudja, hogy az így eltitkolt adó miatt az ő jövedelme is csökken és az általa igénybe vett közszolgáltatások minősége is romlik, vagyis saját magával szúr ki, ha részt vesz az adócsalásban. Egy kicsit távolinak tűnik az idő, mikor a társadalom minden tagja eljut erre a tudati szintre. Akkor hát nyugodjunk bele, hogy a korrupció éppúgy életünk része, mint a születés és a halál? Ha azt nézzük, mennyire természetes alapvonása az embernek, hogy az egyéni érdekeit a köz érdeke elé helyezi, ha ezt büntetlenül megteheti, akkor valóban jobb, ha elfogadjuk, hogy a korrupció jelensége elválaszthatatlan az emberi társadalomtól. Együtt kell élni vele, ami azonban nem jelenthet belenyugvást, passzív tűrést. Együtt kell élni a korrupcióval és kár áltatni magunkat azzal, hogy tökéletesen kiirtsuk életünkből, de közben szívósan harcolni kell ellene és ésszerűen szűk korlátok közé kell szorítani. Fontos kiemelni az ésszerűséget. Ha a társadalom bűnüldöző apparátusa minden energiáját a korrupció felszámolására fordítaná, a korrupció akkor sem szűnne meg, csak még rafináltabb, még ravaszabb formákat öltene fel, ráadásul a korrupció még jobban terjedni kezdene az üldözésével hivatalból foglalkozók egyre bővülő körében is. Közben az egyéb köztörvényes bűncselekmények száma nőne, mert oda már nem jutna elég bűnüldöző. Ha a törvényeket úgy módosítanák, hogy a korrupcióban vétkesnek találtakat egészen elrettentő büntetéssel sújtsák, akkor egyfelől megtörténhet, hogy minden nagyobb közberuházás a végtelenségig húzódna, mert senki sem merne felelősséget vállalni a beszerzéssel járó döntésekért, másfelől néhányan így is büntetlenül megúsznák, mert a legjobb ügyvédeket alkalmaznák. Mert nem is olyan egyszerű egy korrupciót minden kétséget kizáróan bizonyítani. Például a vád azt állítja, hogy az önkormányzat sokkal olcsóbban adta el az ingatlanát, mint amennyi a piaci értéke és ezért a vevőtől ellenszolgáltatást kapott. Viszont a piaci érték már önmagában nehezen megfogható fogalom. Az egyik szakértő szerint ennyi, a másik szerint a duplája, vagy a fele. Lelkiismeretes bíró nehezen ítél el valakit ilyen ingatag vádra alapozva. Néha hivatkoznak egy másik ajánlattevőre, aki sokkal többet ajánlott. Ám kiderülhet, hogy azt a magas árat olyan feltételekhez kötötte, amelyeket nem lehetett teljesíteni, vagy nem is jött volna létre a szerződés, mert a vevő nem rendelkezett megfelelő pénzügyi biztosítékokkal. A közvélemény szemében persze a megvádolt köztisztviselő már régen bűnös és megérdemli, hogy börtönben rohadjon élete végéig. Fel sem merül bennünk a gondolat, hogy ha mi ültünk volna az ő helyében, talán ugyanígy jártunk volna, mert amit tett, az valójában ugyanaz, amit mi teszünk nap, mint nap, amikor bliccelünk a villamoson, lenyeljük az áfát, más terméket íratunk a számlára, mint amit valójában vásároltunk, ezer kilométeres szolgálati utakat számolunk el, melyeket meg sem tettünk és így tovább. Természetesen nem vagyunk egyformák. Az erkölcsi gátlás foka is széles skálán mozog. Van, aki mindenhol keresi az egyéni haszonszerzés lehetőségét és kizárólag csak a lebukás kockázatának mértéke szabhat gátat neki. Mások csak akkor szegnek törvényt, ha nagyon erős a csábítás, vagyis nagy a haszon és kicsi a kockázat. Vannak, akik csupán eltűrik, hogy korrumpálják őket, de valójában semmilyen törvénytelen előnyhöz nem juttatják a korrumpálót, bűnük csupán annyi, hogy nem akadályozták meg, hogy a zsebükbe dugják a pénzt és nem szerepeltették a jövedelem bevallásukban. És persze sokan vannak, akik kénytelenek törvényt sérteni, máskülönben alapvető megélhetési problémákkal kellene szembenézniük, úgy mint éhezés, fázás, betegségekben szenvedés. Ebből is látható, hogy nem lehet a korrupciónak úgy nekiesni, mintha parlagfű lenne, mert akkor teljes kiirtása után körülnézve kénytelenek lennénk konstatálni, hogy a társadalom problémái nem hogy csökkentek volna, hanem növekedtek, csak éppen más területeken. Meggyőződésem, hogy az emberek többsége viszolyog a korrupció minden formájától. Neveléssel, személyes példamutatással lassan egyre kisebbre szorítható azok hányada, akiknek nincs gátlása a korrupcióval szemben. Legelőször is tudatosítani kéne mindenkiben, hogy mi minősül korrupciónak, ugyanis sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy valójában korruptak és nem látják be, hogy ezzel miféle károkat okoznak a közösségnek és így azon keresztül saját maguknak is. Arra azonban ne számítsunk, hogy teljesen kihalna az ilyen emberfajta.